A hobbitok világa
Levél nekem INTRO-hoz menüpont: főoldal. menüpont: családfák. menüpont: fórum. menüpont: galéria. menüpont: írások. menüpont: térkép. menüpont: Tolkien életrajza.

Athelas
Holtak ösvénye
Legolas éneke Lebenninről
Magosvár halmai
Éomer harci kiáltása
Théoden ébredése
Théoden kiáltása

Athelas

Ha lebeg éjlehelet,
halálárny közeleg,
nincs fénykalász,
jöjj, athelas! jöjj, athelas!
Haldoklók élete:
rejt a Király keze!

Föl

Holtak ösvénye

Hosszú árny hever ország hosszán,
sötétség nyugat-seprő szárnya.
Remeg a Torony: királykriptákhoz
végzet közelít. Kelnek a Holtak;
mert jön az esküszegők órája:
Erech Kövénél állnak megint majd,
Kié e kürt majd? Ki hívja őket,
félhomályból, feledett népet?
Kinek esküdtek, örököse annak.
Északról érkezik, szükség űzi:
Holtak Ösvényének Kapuján át.

Föl

Legolas éneke Lebenninről

Celos s Erui közt ezüst folyamok
Futnak Lebennin zöld mezőin át!
Magas a Fű. Tengeri szél lobog,
Benne inog sok liliomvirág,
Mallorn s alfirin arany csengettyűi
Szólnak, szavuk tengeri szél betűzi,
A Tenger szele száll Lebennin zöld mezőin át!

Föl

Magosvár halmai

Hallottuk, kürt harsant a hegyek közt,
Dél-királyságon kardok villogtak.
Paripák porzottak Kövesföldnek,
hajnali szélben. Háborút szítottak.
Théoden hullt, a hatalmas Theng-fi,
arany csarnoka, zöld legelője,
Észak égboltja nem látta többé,
seregek urát. Harding és Guthláf,
Dúnhere s Déorwine, daliás Grimbold,
Herefara s Herubrand, Horn és Fastred
Vívott s veszett távoli tájon:
Magosvár halmain, hevernek a mélyben,
szövetséges gondori urakkal.
Híres Hirluin a tengerparti hegyekhez,
Vénséges Forlong a virágos völgyekbe,
Arnachba, földjére sose tért vissza
dicsőn; se az irdatlan íjászok,
Derufin s Duilin, éj-vad vizeikhez.
Morthond hegy-árnyas, hűs tavához.
Hajnali halál s esti elmúlás
irtott urat, népet. Álmuk alusszák
Gondor füve alatt, a Nagy Folyónál.
Könny-szürkék most, enyésző ezüst mind,
rőten rohant a hab itt, vadul zúgva;
vérvörös víz lángolt napszálltakor;
hegyek jelzőtüzekként hamvadtak az éjbe;
rőt harmat hullt Rammas Echorra.

Föl

Éomer harci kiáltása

Éjkomor kételyből nap keltére jöttem,
Dalom zengett s kardom tündökölt fölöttem.
Lovagoltam, remény és szív tört köröttem:
Dúlj, düh! Kő, hullj rommá! Éj, roskadj le rőten!

Föl

Théoden ébredése

Dunharg-éjből komor reggel
Thengel fia lovagolt lovaggal
s kapitánnyal: Edorashoz, Lovasvég
ősi, köd-övezte csarnokába;
arany gerendákat árny göngyölt.
Búcsúzott szabad népétől,
tűzhelytől, trónszéktől, termektől,
hol hosszan dőzsölt, fény fogytáig.
Messze lovagolt a király, félelmet
hagyva, végzetet várva, hűbéresküt
tartva, töretlen-híven teljesítve.
Ellovagolt Théoden. Öt éj s nap
keletnek egyre előre, ez éorlfi,
Foldén, Fenmarkon, Firienfáson át fut
Hatezer dárda, tart Sunlendingnek,
megy Magosvárhoz, Mindoullin alatt;
Dél-királyság Tengerút-fészkét
ellenség fojtja, tűz körben rontja.
Viszi őket a végzet. Lovast s lovast,
sereget sötétség nyel; porverő paták
csenddé csitulnak; dalokban így dicsők.

Föl

Théoden kiáltása

Théoden Lovashada, lóra, lóra!
Vad vágy gyúl, győzd: tüzelj, gyilkolj!
Rázd a dárdát, rontsd a pajzsot,
Kard s vér napja vár, mire nap kél!
Vágtass, vágtass! Fel Gondorba!

Föl

kép: népszerűség. NON-STOP 100 toplista